Mikor a Hold a dombok gerincére föl
Kapaszkodik, majd ráérősen hanyatt dől
Borul az asztal, a szék, kezdek mindent elölről
Kifutok lassan az erőből
Látod, újra és újra szembeszállsz
Azzal, mi tárt karokkal vár
Halott tőke rég már kezemben a gitár
Ha mindenki újabb téves magyarázatra vár
Hol az a háború, mit érted vívok meg
Mert sohasem voltam ellened
Látod, mégis újra és újra szembeszállsz
Azzal, mi tárt karokkal vár
Valamit elveszíthetsz, ha minden áron kell
Csak hogy megtalálhasd újra
És többé soha ne engedd el!
Soha ne engedd el!
Látod, mégis újra és újra szembeszállsz
Azzal, mi tárt karokkal vár
Valamit elveszíthetsz, ha minden áron kell
Csak hogy megtalálhasd újra
És többé soha ne engedd el!
Soha ne engedd el!