Caruso (Magyarul)
Szilasi Andrea
Könnyezve ott álltak ok, viharos zúgó szélben,
Szorosan ölelték egymást ez volt a vég s a kezdet.
A férfi elcsukló hangon halkan dalolni kezdett:
Te vagy a végzetem, ha elhagysz nincs többé életem!
Át jár a félelem fájó vérző sebek szívemen.
Álmatlan éjjelek gyötrik, oly messze távol Amerika.
Szüntelen villanó képek lelkében újra égnek.
Sötét felhők közt látszik a Hold árvult arca.
Tudja jól, hogy ez a boldogság és a halál harca.
Látja a lány két szemét, mely olyan zöld mint a tenger.
Hirtelen feltörő könnyek, hangosan sírni nem mer.
Te vagy a végzetem, ha elhagysz nincs többé életem!
Át jár a félelem fájó vérző sebek szívemen.
Üresség cseng minden hangban, mint egy piáno vagy forte .
Elhagyott zongora mellett tűnődik: Igaz vagy álom volt-e?
Fájdalmas mosollyal arcán temet egy régi életet,
Miközben lelkében egyre csak hallja azt a fájó éneket:
Te vagy a végzetem, ha elhagysz nincs többé életem!
Át jár a félelem fájó vérző sebek szívemen.
Te vagy a végzetem, ha elhagysz nincs többé életem!
Át jár a félelem fájó vérző sebek szívemen.
Itt a szívemen ...