Ma találkoztam Eötvös Lóranddal.
Azt mondja ő nekem, hogy: Hát te nem tudsz számolni!
Mondom, bazmeg nem tudok számolni, de széken állok és magasabb vagyok!
Bumm!
Hahá!
Hüöüöüöő!
Széken!
Állllok!
Nem tetszett neki a helyzet, odajött hozzám, körülöttem sétált, a szemembe nézett paprikásan és azt mondta, hogy...nem is mondott semmit, inkább ilyen grimaszokat vágott, ilyen:
Blölölölölö,
Blölölölölö!
Hüihüihüi!
Vjúúúúúúú!
Erre ő így felemelte a karját, és azt csinálta, hogy:
Bló!
Sprauuu!
Hát te megint tévedsz, te!
Wháháháháháhá!
Erre így sétált körülöttem és én ismét hátbarúgtam, így hogy:
Boaing!
Néztem, hogy most már csak visszaad valamit és úgy csattant a pofon, hogy:
Placccs!
Sríhuhuhuhuhúúú!
...már-már majdnem a halál közelébe értünk.
Nem tudott már mozdulni sem.
És akkor rám nézett két, okos szemfelével...és azt mondta a Lóri, hogy:
Grass, srí, praun, grass.
Grass, srí, praun!
Degedegedege!
Lalalalalala!
És már Lóri mozdulni se tudott, rám nézett, kinyitotta a fejét és előhúzott egy kockát.
Én pedig ránéztem, kinyitottam a fejemet és kirepült egy repülő.
És egymásra néztünk, kezet fogtunk és hazamentünk.