A Hold sarlóján ült a kiselefánt,
Neve: Jumbó, s egy szomorú dalt trombitált.
Köré gyűltek csöndben a csillagok,
És a taps után kérdezték, miért ül ott.
Fejét lehajtva bús szívvel mesélt:
"A Földön a cirkuszban Fanni már nem zenél.
Elköltözött a szüleivel egy szigetre,
A magasból láthatom, ezért jöttem ide."
Egy rég elfelejtett dal hangjai szálltak fenn az égen,
A kis ormányos lányhoz, Fannihoz szóltak oly szépen.
Amikor még együtt zenéltek ők a színpadon,
Boldog percek voltak a dallamok. Jól tudom.
Ha elbúcsúzik egyszer, akit szeretsz,
Őrizd meg a szép emlékeket.
Kérdezz bátran, miért mondom el neked:
Mert Jumbó hazajött, és trombitál neked.
--trombita szóló--
Néha még eszébe jut az elefánt lány,
De az égen már más hangja száll.
Boldogan itt muzsikál, majd játszik veled,
S a kíváncsi csillagok hozzánk lejönnek.
A magányos Hold is velünk nevet.