(Intro :
...szabad bejárásom van a legmenőbb klubbokba,
a legmenőbbek öltözőjébe, és legmenőbb csajokhoz...
Ez ugye így elmondva egész klasszul hangzik?
Hogy akkor mért vagyok itt?
Mért akarom, hogy a Pop-szakma,
meg úgy az egész világ kapja be a faszomat?
Megmondom mért...)
Soha nem mászunk ki a szopiból, ez a frankó tény,
sötét az alagút, és nézd, a végén sincs fény!
Nincs itt semmi rajság, nincsen becsület,
nincsen bizalom: csak egy doboz, mi megmenthet,
bár lenyelni a pirulákat, talán nem túl vagány,
csótány szívesebben lennék, de csak egy patkány
ami vagyok, ami lettem, ami voltam,
sokszor kérdezem magamtól, vajon hol van
az a sok merész álom, amiket messzire kergettem,
de az akasztófa alá senki nem áll be helyettem,
végigpartyztam a szép Magyarországot,
aki részegnek titulált, bizony jól látott,
mondtam mindenfélét, magam sem értem néha,
nem vagyok muzsikus sem, mer' ugye ez itt nem Bréma,
van jó pár téma, amiről reppeltem már,
van úgy, hogy elfelejtem, hol is az a kurva határ,
aztán olyasmiket mondok, amit nem kéne,
mer' ugye sok szülő is úgy tesz, mintha nem tépne
a kölyke, pedig tudja jól, lecsapolta a tárcáját,
egy-kettő, mindenki vegye fel az álcáját,
nevessünk egyszerre, lehet hogy, talán tényleg
Isten megbocsájt, és nem a Pokol tüzén égek,
milyen jó is volna angyalokat oltogatni,
Gőzzel ülnénk egy felhőcskén, és jól berúgni,
aztán eszembe jut a fél-száraz valóság,
hogy akit szerettem, most éppen seggbe-basszák,
a pénzemmel meg lelépett egy habiszti kis köcsög,
és hogy megnyugodjak, pipámba én is füvet tömök,
aztán koccintok még egyszer a Kojsszal és a Misivel,
ölemben egy jó fenék, kezemben két kicsi mell,
hey bébi,
ma este megkapod rendesen, aztán újra elmerülök az éjszakában csendesen...
Instrumental...