Szilaj, a vad völgy paripája - Száguld a musztáng / Hazavár e táj
Mesedalok
Mesél a szél, játszva száll
Az én hazám az ősi táj
Az alkony, ha csókol
És fényárként ég
Hol vársz, olyan távol van még.
A hazaút hosszú
Sok akadály vár rám,
A távolság hív
Hiányod fáj.
Mint árnyék követném
A lépted nyomát.
Ha hozzád elérnék
Nem szállnék tovább
Száguld a musztáng
Az álmunk után
És nincs már mi feltart,
Hisz az út végén vársz
Hisz tudom jól, hogy vársz
A szívem hozzád talál,
Ha leszáll majd az alkony
A fény ránk talál
Mint árnyék követnéd
A léptem nyomát.
Hej!
Ha hozzám elérnél
Nem szállnál tovább.
Hisz vár rám az alkony
És egy pont biztos már
Óóó hazavár
Engem mindig,
Mindig e táj.