Dacára, hogy nem hullattam forró könnyeket,
sajnálom és mégis fáj, hogy elvesztettelek.
Most azonban újra itt vagy, mint egy tünemény,
bocsánatot kérve csak ennyit mondok én:
Köszönöm, köszönöm,
hogy újra mosolyogsz felém,
köszönöm, köszönöm,
úgy érzem, újra van remény.
Most a szót keresem,
de kifejezni mind szegény,
hogy mi vagy te nekem,
milyen nagyon szeretlek én.
Bújócskát játszott kegyetlenül a sors velünk,
már-már úgy látszott, hogy külön útra tévedünk.
Épp ezért köszönöm,
hogy szíved újra az enyém,
köszönöm, köszönöm,
hogy mégis boldog leszek én.
Köszönöm, köszönöm,...
...hogy mégis boldog leszek én.
Siess hát, jöjj felém!