„Szólalj meg, így nem lehet vége,
Mondd mit kérsz a válaszért cserébe,
Ordítok, de senki sem hallja,
Mert elvesztem ebben a nagy zajban…

Akarom, hogy érezd örökké azt,
Hogy a két karom megvéd, bármi is támad.
Akarom, hogy maradjon minden a régi,
Mert úgy érzem, ha nem vagy elönt a bánat,
Számtalan perc volt, mikor azt hittem,
Könnyebben mehetne nélküled az életem,
Lehetne bármilyen hideg, nagyon nehéz
Az érzelmek ellen nagyon kevés a józan ész,
Szerelmed ketrecében én vagyok a kismadár,
Kire valahol talán vár még egy újabb nyár,
És szabadon szállhat, majd a magasban,
Ha kinyílik a kalitka és feledni kezd lassan.

Szólalj meg, így nem lehet vége,
Mondd mit kérsz a válaszért cserébe,
Ordítok, de senki sem hallja,
Mert elvesztem ebben a nagy zajban.

Én még mindig próbálok utánad menni,
De csapdába ejtesz, bármit próbálok tenni,
Tehetetlenül nézem, hogy mit művelsz velem,
Mosolyogva töröd ketté a szívem.
Mondd, hogy lehet az ember két tűz között,
Most miért nem teszel semmit, mint azelőtt
Mondd miért jó neked, hogyha szenvedni látsz,
Mondd miért van az, hogy folyton a fejemben jársz,
Menekülni próbálok, de nincs már értelme,
Mert túl mély a meder, itt ragadtam benne,
Két karom a falhoz kötözve,
Arcomról könnycseppek zuhannak a földre,
Kérdezhetek százat, de választ nem kapok,
Csak szólalj meg egyszer, én ennyit akarok,
Csak ennyit kérek, és aztán ígérem,
Elfelejted végleg, hogy valaha is éltem….

Szólalj meg, így nem lehet vége,
Mondd mit kérsz a válaszért cserébe,
Ordítok, de senki sem hallja,
Mert elvesztem ebben a nagy zajban.

Minden szó, amit kimondtál,
Zeng még a fejemben,
Bolond vagyok, vagy csak túl könnyen elengedtem,
Én nem értem…
Miért fáj az, ami jobb, ha nincs
Eltört szívemben egy kilincs,
Ami nyitja lelkemnek celláját
Hogy szabadon engedjen!!!

Szólalj meg, így nem lehet vége,
Mondd mit kérsz a válaszért cserébe,
Ordítok, de senki sem hallja,
Már elvesztem ebben a nagy zajban.

Szólalj meg, így nem lehet vége,
Mondd mit kérsz a válaszért cserébe,
Ordítok, de senki sem hallja,
Már elvesztem ebben a nagy zajban…”