Kimenék én ajtóm elejébe,
Föltekinték nagy magos mennyégbe.
Nyitva látám mennyország kapuját,
Azon belöl mennyország ajtóját.
Azon belöl egy terített asztalt,
s azon vala egy rengő bölcsűcske.
Abba' fekszik Urunk Jézus Krisztus,
Ül vala mellette Anyánk Szűz Mária.
Ó jöjj, ó jöjj üdvözítő,
Beteljesült már az idő,
Törd át az ég zárt ajtaját,
Vár a világ sóvárgva rád!
Megnyílt az ég harmatozva,
Megváltónkat hogy lehozza.
Ég felhői nyíljatok szét
Hozva Jákob fejedelmét!
A lábával rengetgeti vala,
A szájával fúdogálja vala.
Aludjál el, lelkem szép virága
Szeretetből jöttél erre (j)a világra.
Aludj, aludj, én kisdedem,
Aludj gyönyörű gyermekem!
Nem királyné a te anyád,
Szolgálatból lettem dajkád.
A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz az anyja,
Két kezével ápolgatja,
Két lábával ringatgatja.