Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Semmi más
FankaDeli
Távolba meredő tekintet, én csak legyintek,
aztán tovább lépek,
telnek az évek, a percek nem várnak,
de néha megállnak a csalóka árnyak,
csupán a nagyvilágnak keserves zsoldosa
boldogan rohanna
halálba, ha rá az várna,
de csak a kín, ami marad neki,
az utcán odakinn,
hideg a beton, a bőröm égeti,
mindenki tudja, mégis megkérdezi,
amire tiltott a válasz, itt nincs mit válassz,
vagy őket, vagy téged - az Ördöggel játszhatsz,
angyalokat igéző szemekkel nézel rám,
még maradj velem!
a szavak mit érnek?,
hiába mondanám amit úgyis tudsz...
Refrén: Semmi más nem kell, csak egy lány,
egy kocsi, és egy kis pénz talán,
hogy elmenjek, vissza ne nézzek,
hogy szép vége legyen az egésznek,
semmi más nem kell, csak egy lány,
egy kocsi, és egy kis pénz talán,
hogy elmenjek, vissza ne nézzek,
hogy szép vége legyen az egésznek...
Talán még messze az a nap, minek beszélni róla,
talán ha mondanám, csak a whiskey szólna
belőlem, hogy fáj,
fáj minden körülöttem,
fáj, hogy hozzájuk szóltam, mégsem értettek engem,
lehet én hibáztam, de lehet, nem is hiba,
csak egy számítási tévedés: megesik néha,
ember vagyok - persze, érzésekkel tele,
a józan eszem messze,
nélküle élek, sokszor félek,
de tőle nem remélek
menekvést, mert ha nem is túl sokat,
annyit azért tudok:
a mesékben lehet hinni, de valóra nem válnak,
csapó, és ennyi.
Hova mész, mire vársz, hé?,
eszed veszted, ha beállsz,
majd az az, ha nem, az lesz a veszted,
semmit nem kapsz ingyen, előbb-utóbb
majd fizetsz, nekem hihetsz...
Refrén: Semmi más nem kell, csak egy lány,
egy kocsi, és egy kis pénz talán,
hogy elmenjek, vissza ne nézzek,
hogy szép vége legyen az egésznek,
semmi más nem kell, csak egy lány,
egy kocsi, és egy kis pénz talán,
hogy elmenjek, vissza ne nézzek,
hogy szép vége legyen az egésznek...
A tudás hatalom, a boldogság ritka kincs,
észre sem veszed, ha nincs,
de majd megérint egyszer,
és hamar elillan,
átjárja lelked, akár kés a vajban,
szíved forró katlan, lángol,
hiába oltod, szemed ne csukd be,
Kérlek, ne! -mondod,
de végig kell nézned,
széttép a tudat
a múltad
és a jövőd között az utat
kettészeli a hatalmas szakadék,
amibe zuhansz magad is,
s már egészen mélyen, a talajhoz közel
a papírt széttépem, melyet írtál,
összezavar,
hagyjatok rémek!, hagyjatok árnyak!,
a Pokol tornácán engem és Téged is várnak,
ábrándom elszáll, az ösztön súgja,
menekülni kéne, de nincs hova,
ennyi, vége...
Refrén:
Semmi más nem kell, csak egy lány,
egy kocsi, és egy kis pénz talán,
hogy elmenjek, vissza ne nézzek,
hogy szép vége legyen az egésznek,
semmi más nem kell, csak egy lány,
egy kocsi, és egy kis pénz talán,
hogy elmenjek, vissza ne nézzek,
hogy szép vége legyen az egésznek,
semmi más nem kell, csak egy lány,
egy kocsi, és egy kis pénz talán,
hogy elmenjek, vissza ne nézzek,
hogy szép vége legyen az egésznek,
semmi más nem kell, csak egy lány,
egy kocsi, és egy kis pénz talán,
hogy elmenjek, vissza ne nézzek,
hogy szép vége legyen az egésznek...
aztán tovább lépek,
telnek az évek, a percek nem várnak,
de néha megállnak a csalóka árnyak,
csupán a nagyvilágnak keserves zsoldosa
boldogan rohanna
halálba, ha rá az várna,
de csak a kín, ami marad neki,
az utcán odakinn,
hideg a beton, a bőröm égeti,
mindenki tudja, mégis megkérdezi,
amire tiltott a válasz, itt nincs mit válassz,
vagy őket, vagy téged - az Ördöggel játszhatsz,
angyalokat igéző szemekkel nézel rám,
még maradj velem!
a szavak mit érnek?,
hiába mondanám amit úgyis tudsz...
Refrén: Semmi más nem kell, csak egy lány,
egy kocsi, és egy kis pénz talán,
hogy elmenjek, vissza ne nézzek,
hogy szép vége legyen az egésznek,
semmi más nem kell, csak egy lány,
egy kocsi, és egy kis pénz talán,
hogy elmenjek, vissza ne nézzek,
hogy szép vége legyen az egésznek...
Talán még messze az a nap, minek beszélni róla,
talán ha mondanám, csak a whiskey szólna
belőlem, hogy fáj,
fáj minden körülöttem,
fáj, hogy hozzájuk szóltam, mégsem értettek engem,
lehet én hibáztam, de lehet, nem is hiba,
csak egy számítási tévedés: megesik néha,
ember vagyok - persze, érzésekkel tele,
a józan eszem messze,
nélküle élek, sokszor félek,
de tőle nem remélek
menekvést, mert ha nem is túl sokat,
annyit azért tudok:
a mesékben lehet hinni, de valóra nem válnak,
csapó, és ennyi.
Hova mész, mire vársz, hé?,
eszed veszted, ha beállsz,
majd az az, ha nem, az lesz a veszted,
semmit nem kapsz ingyen, előbb-utóbb
majd fizetsz, nekem hihetsz...
Refrén: Semmi más nem kell, csak egy lány,
egy kocsi, és egy kis pénz talán,
hogy elmenjek, vissza ne nézzek,
hogy szép vége legyen az egésznek,
semmi más nem kell, csak egy lány,
egy kocsi, és egy kis pénz talán,
hogy elmenjek, vissza ne nézzek,
hogy szép vége legyen az egésznek...
A tudás hatalom, a boldogság ritka kincs,
észre sem veszed, ha nincs,
de majd megérint egyszer,
és hamar elillan,
átjárja lelked, akár kés a vajban,
szíved forró katlan, lángol,
hiába oltod, szemed ne csukd be,
Kérlek, ne! -mondod,
de végig kell nézned,
széttép a tudat
a múltad
és a jövőd között az utat
kettészeli a hatalmas szakadék,
amibe zuhansz magad is,
s már egészen mélyen, a talajhoz közel
a papírt széttépem, melyet írtál,
összezavar,
hagyjatok rémek!, hagyjatok árnyak!,
a Pokol tornácán engem és Téged is várnak,
ábrándom elszáll, az ösztön súgja,
menekülni kéne, de nincs hova,
ennyi, vége...
Refrén:
Semmi más nem kell, csak egy lány,
egy kocsi, és egy kis pénz talán,
hogy elmenjek, vissza ne nézzek,
hogy szép vége legyen az egésznek,
semmi más nem kell, csak egy lány,
egy kocsi, és egy kis pénz talán,
hogy elmenjek, vissza ne nézzek,
hogy szép vége legyen az egésznek,
semmi más nem kell, csak egy lány,
egy kocsi, és egy kis pénz talán,
hogy elmenjek, vissza ne nézzek,
hogy szép vége legyen az egésznek,
semmi más nem kell, csak egy lány,
egy kocsi, és egy kis pénz talán,
hogy elmenjek, vissza ne nézzek,
hogy szép vége legyen az egésznek...
kapcsolódó videók
keressük!
