Az állomáson állt
Kabátját összehúzta
Elmúlt a nyár
A szél elsodorta
Napfény sütött rá
De mégis fázott szegény
Bíztattam, vár rá egy távoli világ
Az a nagy szobor, a neon fáklyaláng
Csak fogta két kezem, de tudtam
Nem lesz már enyém
R.: Távol a Föld
Távol a szó
Távolra száll a nagy madár
Elrepült a boldogság
Elszállt vele
Messzire jár
Mondd, merre indulsz
És mért nem érkezel sehová
Hazafelé mentem a Margit hídon át
Ő akkor már a tenger fölött szállt
Éjjel felhívott, alig értettem szavát
R.: Távol a Föld
Távol a szó
Távolra száll a nagy madár
Elrepült a boldogság
Elszállt vele
Messzire jár
Mondd, merre indulsz
És mért nem érkezel sehová
Furcsa volt, hogy a sötét éjszakán
A Hold is alszik, de ő jóreggelt kíván
Gondolsz-e rám? - kérdi a távolból
De válaszom nem hallja már
R.: Távol a Föld
Távol a szó
Távolra száll a nagy madár
Elrepült a boldogság
Elszállt vele
Messzire jár
Mondd, merre indulsz
És mért nem érkezel sehová