Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Holt Költők Társasága
Balaton
Azt hiszitek talán, hogy megszűnt,
már nem létezik az asztaltársaság?
Örömmel tudatjuk, feltámadtunk,
és körbeüljük az asztalt, mind hajdanán.
És székfoglalóikat komoly képpel
ejtik meg gyönyörű férfifők,
Mikor szemem végigpillant rajtuk
mint akkor, azelőtt.
Óriás szellemük mégsem árnyékolja be ezt a kis szobát,
Mert egy mindennél fényesebb szellem járja át,
ragyogja be minden zegét-zugát,
És megvilágítja ezt a megszentelt pillanatot.
Most magunk között vagyunk,
kiment egy percre az áruló,
Akinek megszületni sem lett volna szabad,
az lett volna mindenkinek a jó.
Kiment egy percre az áruló, aki meg akarta volna,
de nem tudta megrabolni ezt a szent pillanatot,
Mert én az idők kezdetétől azok végéig veletek vagyok.
És mindig éjszaka van és én egyedül vagyok
és komor szellemek csapata jő és rohan tova,
És én ott ülök közöttük és folyvást foly a lakoma.
És hiába mondom- Perc ne jöjj el! Mert az idő rohan tova,
Hajnal lesz újra, és újra véget ér a vacsora.
A nappali fényben szétfújódni látszik
éjjel oly közeli kísérteteim hada,
De nap után jön az alkony, és kezdetét veszi az éjszaka.
Kísértetek tűnnek elém és suhannak tova.
Elég baj, hogy csak őket látom. Az engem látható árnyakat.
De nem baj, mert legalább látom végre a barátaimat.
Sokszor pislant a gyertya lángja, eltűnnek ma éjszakára,
Hogy holnap újra visszatérjenek,
Hozzátenni ehhez sokat már nem lehet.
Hozzátenni ehhez, vagy elvenni belőle nem fog senki soha.
Áll a Holt Költők Társasága
és folyik a bor és egyre foly a lakoma.
már nem létezik az asztaltársaság?
Örömmel tudatjuk, feltámadtunk,
és körbeüljük az asztalt, mind hajdanán.
És székfoglalóikat komoly képpel
ejtik meg gyönyörű férfifők,
Mikor szemem végigpillant rajtuk
mint akkor, azelőtt.
Óriás szellemük mégsem árnyékolja be ezt a kis szobát,
Mert egy mindennél fényesebb szellem járja át,
ragyogja be minden zegét-zugát,
És megvilágítja ezt a megszentelt pillanatot.
Most magunk között vagyunk,
kiment egy percre az áruló,
Akinek megszületni sem lett volna szabad,
az lett volna mindenkinek a jó.
Kiment egy percre az áruló, aki meg akarta volna,
de nem tudta megrabolni ezt a szent pillanatot,
Mert én az idők kezdetétől azok végéig veletek vagyok.
És mindig éjszaka van és én egyedül vagyok
és komor szellemek csapata jő és rohan tova,
És én ott ülök közöttük és folyvást foly a lakoma.
És hiába mondom- Perc ne jöjj el! Mert az idő rohan tova,
Hajnal lesz újra, és újra véget ér a vacsora.
A nappali fényben szétfújódni látszik
éjjel oly közeli kísérteteim hada,
De nap után jön az alkony, és kezdetét veszi az éjszaka.
Kísértetek tűnnek elém és suhannak tova.
Elég baj, hogy csak őket látom. Az engem látható árnyakat.
De nem baj, mert legalább látom végre a barátaimat.
Sokszor pislant a gyertya lángja, eltűnnek ma éjszakára,
Hogy holnap újra visszatérjenek,
Hozzátenni ehhez sokat már nem lehet.
Hozzátenni ehhez, vagy elvenni belőle nem fog senki soha.
Áll a Holt Költők Társasága
és folyik a bor és egyre foly a lakoma.
előadó:
Balaton
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Víg Mihály
szövegíró: Víg Mihály
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 10065
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Víg Mihály
szövegíró: Víg Mihály
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 10065
kapcsolódó videók
keressük!
