Anyám vígasztalj engem
Korál
és azt hittem, hogy mindig kék az ég,
anyám minden éjjel megfogta kezem,
és az életről mesélt.
Lassanként felnőttem, és más ember lettem.
Eltévedt az égen a csillagom.
Elzárták a napot súlyos ködök mögé.
Fáj és bánt minden, nagyon.
Befalazott engem a sűrű, sűrű csönd.
Könnyek között rejtem arcomat.
Anyám lenn a földben földdé változott.
Így talán boldogabb.
Elzárták a napot súlyos ködök mögé.
Eltévedt az égen a csillagom.
Eltemetve élek, és félek mindenkitől.
Fáj és bánt minden, nagyon.
Anyám, anyám ébredj, és vigasztalj engem.
Oltsd el a tüzet égő lelkemben.
Anyám, anyám ébredj, és vigyél magaddal.
Kérlek, vigyél magaddal.
Anyám, anyám ébredj, és vigasztalj engem.
Oltsd el a tüzet égő lelkemben.
Anyám, anyám ébredj, és vigyél magaddal.
Kérlek, vigyél magaddal.
album címe: Ne állj meg soha
megjelenés: keressük!
hossz: 2:43
kiadó: Tom-Tom Records
zeneszerző: Balázs Ferenc
szövegíró: Horváth Attila
stílus: Rock
címkék: Szomorú, Sötét, Sírós, Múltidéző, Mélypont, Magány, Gyerek, Lélekvesztő, Fohász, Fájdalom, érzelmes, Elveszett, Emlék, éjszaka, Depresszió, Anya
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 5039