Öreg prímás tégy hangfogót hegedűdnek mind a négy húrjára,
talán már csak te emlékszel édesapám kedvenc nótájára. . .
valamikor hányszor húztad, cifrázgattad fehér asztalánál. . .
muzsikáltad békítőnek, hajnaltájban anyám asztalánál.
Azt a nótát húzd most nékem, olyan csendben, hogy csak szívem hallja.. .
széles kedvét, boldogságát, valakinek nehogy megzavarja
és ha lassan végére érsz, koccints vélem erre a nótára:
öreg prímás ugye nem bűn, hogyha néha könny hull a pohárba?