Úgy nézek rád, mintha nem is idelent a földön járnál
Egyebem sincs ennél a nagy olthatatlan szomjas vágynál.
Ha csak látlak, nekem ünnep, mégis mindig elkerüllek, bolond lett a hírem.
Én vagyok az oka maga, vagy csak az én bátortalan régimódi szívem.
Édesanyám, édesanyám, nem volt néked néked semmi bűnöd.
Csak nem erre a világra kellett volna engem szülnöd.
Engem itt nem értenek meg, aztán másképp is szeretnek, nem a sírig hűen.
Kikacagják minduntalan az én szegény, bátortalan régimódi szívem.