Nem zavarom életedet,
az utadból messze megyek,
elbúcsúzom csendben,
Tőled többé mit is várnék,
álomkergetővé válnék,
sírna csak a lelkem.
Mit ér ez a bús szerelem,
ami nékem csak gyötrelem,
néked pedig rabság,
A te szíved másért dobog,
az enyém meg érted zokog,
remények elhagyták.
Elmegyek hogy boldog lehess,
más karjában kacagj nevess,
azt kívánom néked.
Az életed vidám legyen,
ne törődj, hogy mi lesz velem,
nem halok meg érted.
||: Elaltatom bús szívemet,
tagadja, hogy téged szeret,
álmodjon sok szépet,
Virágoskert közepében,
piros rózsa nyílik nékem,
s újra tavasz ébred. :||