Nem lehet azt parancsolni senkinek
Máté Ottília
Minden tavasz estén kiszökött a házuk kapuján.
Csókos, piros ajkán ragyogott a napsugár,
Remegve várja, jön-e a párja, egy vidám, tüzes huszár.
Nem lehet azt parancsolni senkinek,
Azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
Amíg lesz egy magyar nóta,
Felejteni parancsszóra nem lehet.
Nem lehet azt parancsolni senkinek,
Azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
Amíg lesz egy magyar nóta,
Felejteni parancsszóra nem lehet.
Lent a Maros partján árva lett egy aranyhajú lány.
Csend van dalos ajkán, és az arca igen halovány.
Kint már virág sincsen, a régi kert csupa gyom,
Kinéz a rétre, s a kis szívébe' valami fáj még nagyon...
Nem lehet azt parancsolni senkinek,
Azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
Amíg lesz egy magyar nóta,
Felejteni parancsszóra nem lehet.
Nem lehet azt parancsolni senkinek,
Azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
Amíg lesz egy magyar nóta,
Felejteni parancsszóra nem lehet.
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Sándor Jenő
Szenes Andor
szövegíró: Sándor Jenő
Szenes Andor
stílus: magyar nóta
címkék: érzelmes, Csalódás, Fájdalom, Igaz, Küldetés, Lélekvesztő, Romantikus, Szerelmes, Szomorú, Vágy, Várakozás
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2420