Ott a szikla hűvös árnyán
egy vén csiga andalog
töltött puskát hord a hátán
szúnyogra les a balog.
Fölötte egy korhadt ágon
bolhát rág a denevér,
csigavér, csigavér.
Zerge ugrik kőről kőre,
muzsikál a szúnyoghad,
letekint az üldözőre,
csigabiga-mód halad.
Hiába is kapaszkodik,
szárnyak nélkül fel nem ér,
csigavér, csigavér
Sejti már a hüllő úrfi
ma sem lesz jó lakoma,
átkozott sors hason csúszni,
nyelné el a föld pora.
Nincsen lába, hátán háza,
gombos szarva mit sem ér,
csigavér, csigavér.