Ahogy a Föld tudja, hogy ő kering
A Nap körül, s ez így van rendszerint
Ahogy a fák tudják a tél után
Bennem is úgy bont szirmot az ősi vágy
Ahogy a könny is egy csillag és ott ragyog
Féltő szerelmed az arcodon
Ne félj, mi egyként összetartozunk
Csillagok fénye vezessen utadon
A hang tudja, mely benned él
Hogy titkunk: a csend több mindennél
Mi örökre leszünk, mi egyek vagyunk
Szerelmed bennem és értem ragyog
Ahogy mélységét az óceán
Érezlek, ahogy még senki más
És minden dolog, amely körbevesz
Csak egy lehet, te, az egyetlenegy
Ez volt az utolsó békeév
Amikor szerelmed elkísért
Könnyes-bolondos, buta ábránd volt
Szerelem, csók és szenvedély
Örökké tartó szenvedély
Kísért az úton tűz és fény
Égnek és földnek szentelt játéka voltam
Mindig érted s magamért
Milyen furcsa, ha nem látod, nem hiszed
Pedig mélyen a lelkedben érzed ezt
Kristálytisztán, mint a hegyi forrás
Úgy tör fel bennem az ősi vágy
Csak a gyűlölet tudja és érti meg
Hogy a szeretet a gyógymód, higgy nekem
Mint sziklás partját az óceán
Elfogadlak, számíts rám
Ez volt az utolsó békeév