Csend vagy rajtam, mint a nyirkos reggel
Mint az utolsó sóhaj parttalan álma
Csend vagy rajtam, ne félj az éjszaka
Vándorait a menhely fala zárja
Csend vagy rajtam, a tenyeremben csupa tűz tánc és jégvirág
Szemem előtt magányos sírgödrök sárba fullasztják az utcát
Nézd mit a hajnal sóhajt, álmodba ringat a kék
S míg felszállnak a fényhez az utcák
Elhamvad ez az avangard éj
Csend vagy rajtam, bár kezed nem érint
S kezem nem simítja testedet
Mégis ablakot nyit a mámor
Fekete kelyhéből iszom hűs szerelmedet
Csend vagy rajtam, kezembe kapcsolódó álom és mély nyugalom
A feloldozás érintése, melyet pecsétesen magamban hordozom.