Verse 1:
Kicsi lány, kit minden nap látok,
de sosem szólok, mert gyáva vagyok,
nem tudom, hogy mondjam el, hogy szeretlek.
Van egy fa, ahol mindig megállok,
a fán egy madár, ki dalol, ha várok,
tudnád, ó te lány, hogy mit érez a szívem.
Refrén:
Sárgarigó a fa tetején,
dalold el neki, hogy szeretem én.
Dalold el újra, hogy a szíve tudja,
örökre vele leszek én.
Dalold el újra, hogy a szíve tudja,
örökre vele leszek én.
Verse 2:
Akárhol látlak, megdobban a szívem,
az álmaimban csak téged kereslek,
gyönyörű ajkad nem felejtem sohasem.
Százszor is megfogadtam, hogy szólok,
de félek, hogy ezzel én mindent elrontok,
tudnád, ó te lány, hogy mit érez az szívem.
Refrén:
Sárgarigó a fa tetején,
dalold el neki, hogy szeretem én.
Dalold el újra, hogy a szíve tudja,
örökre vele leszek én.
Dalold el újra, hogy a szíve tudja,
örökre vele leszek én.