Verse 1:
Hosszú napok, hosszú éjszakák,
nem gondolok én már másra, csak terád.
Bárcsak láthatnám még egyszer arcodat,
újra csókolhatnám, forró ajkadat.
Refrén:
Apró virágszál, a szívem most is terád vár,
nélküled, mondd mit ér ez a hosszú, forró nyár?
Apró virágszál, a szívem mindig nyitva áll,
szerelmed nekem fontosabb, az egész világnál.
Verse 2:
Megígértem százszor is, nem feledlek,
bármi jön, én mindig – mindig itt leszek veled.
Te vagy nekem minden kincsem, kedvesem,
nem kell soha senki más, csak te itt légy velem.
Refrén:
Apró virágszál, a szívem most is terád vár,
nélküled, mondd mit ér ez a hosszú, forró nyár?
Apró virágszál, a szívem mindig nyitva áll,
szerelmed nekem fontosabb, az egész világnál.