Éjjel az omnibusz tetején
Operettek
Gyere tubicám, ülj ölembe cicám,
Hisz nincs abba' semmi szégyen,
Újítsuk fel, hogy volt régen,
Mikor te meg én, a Liget rejtekén,
Egymásra leltünk szerelem terén!
Refrén:
Éjjel az omnibusz tetején,
emlékszel kicsikém, de csuda volt.
Lent nyikorogtak a kerekek,
s felettünk nevetett a telihold.
Miközben a lovacskák bandukoltak Budán át,
eloltottam égő ajkad, s a lámpát,
Éjjel az omnibusz tetején,
emlékszel kicsikém, de csuda volt.
Vers 2:
Rügyeztek a fák, te ide adtad a szád,
A Wampeticsban banda játszott
Messziről egy zerkovácot,
Szállt a nóta , szállt, amíg az est beállt,
S az omnicsek ránk száz gyönyörrel várt
(Refr.)