Neked adom ezt a dallamot,
Mi tegnap elaludni nem hagyott,
S szanaszét-teleszórta az éjszakát
Semmi különöset nem találsz,
ha belenézel: csak pár hangot látsz;
nem is értené – azt hiszem – ez a világ,
de legalább
Ez is egy dal…
Nem valami szép és csudajó, de ez is egy dal;
Tudom én, hogy furcsa kicsikét, de legalább ez is egy dal…
nem valami szép és csudajó, de ez is egy dal;
Tudom én, hogy furcsa kicsikét, de legalább ez is egy dal
Ilyenek ezek a dallamok:
Jönnek akkor is, ha nem hagyod;
Szíved a cél, és hidd el, hogy beletalál!
Némelyik monoton és semmit ér,
De van olyan is, mi gyönyörubb mindennél,
S lehet olyan is pont, akár ez a dal;
Egy ilyen kicsi kis dal…
Nem valami szép és csudajó, de ez is egy dal;
Tudom én, hogy furcsa kicsikét, de legalább ez is egy dal…
nem valami szép és csudajó, de ez is egy dal;
Tudom én, hogy furcsa kicsikét, de legalább ez is egy dal
Ami semmin nem segít
Talán, de vigasztal,
Mert valahogy mégis elrepít
Az égen át bárhová!
Ez is egy dal…
Nem valami szép és csudajó, de ez is egy dal;
Tudom én, hogy furcsa kicsikét, de legalább ez is egy dal…
nem valami szép és csudajó, de ez is egy dal;
Tudom én, hogy furcsa kicsikét, de legalább ez is egy dal