Kislány fogd most a két kezem
Mikor százezer csillagfény hinti rám sugarát
Imaként remeg én felém egy kis halk szerenád.
Elfelejteni nem lehet, ő dalolta nevét
Kislány fogd most a két kezem, Vigyáz ránk majd az ég.
Így búcsúzott el csendesen, szívverésem megállt,
Társtalan lett az életem, az idő tovaszállt.
Messze vitte a lelkemet és a bús énekét,
Kislány, fogd most a két kezem, vigyáz ránk majd az ég.
Nyíló orgona, jégvirág, hóvihar, napsugár,
Megy előre, csak megy tovább, nem tudom, merre jár.
Egy megőrzött kis kép felett glória fénye ég,
Kislány, fogd most a két kezem, vigyáz ránk majd az ég.
Jön egy nap, újra látom őt, a szívem feldobog.
Ott áll majd a kisház előtt, ahol elbúcsúzott.
Újra hallom az éneket, nekem ennyi elég,
Kislány, fogd most a két kezem, vigyáz ránk majd az ég.