Hajnal felé ébredek fel
Az éjszaka véget ért
Még átölelsz két kezeddel
Pár óra volt, mit senki nem ért
Kattan a zár: integetek
Mondd: vajon mennyit érek neked?
Bámul a fal vak szemekkel
Felsír a csend, mi most született
Kilök az ágy, nem ért ma reggel
Mert lágy ölét megosztom Veled
Kattan a zár: már nevetek
Ásít a fény, és velem nevet
Megyek tovább, idegen még a nagyvilág
„Hová, hová?” – köszön egy arc, és megy tovább
Latolgatom: ki jön a másik oldalon?
Ha fáj, hagyom, mert jó nagyon
Megfordulok egy pillanatra
Hátam mögött a múlt gomolyog
Emlékezem a szép szavakra
Távolba hullt szelíd mosolyod
Dobban a láb, nem adja alább
Vezet az út, megyek tovább
Kalandra fel! Szabadon mindig menni kell
A cél közel. Szaladok, mégsem érem el
Nem érdekel! Semmi se tántoríthat el
Még menni kell