Velem volt akkor, de biztosan tudta
Hogy ennek az útnak nincs vége, se hossza.
Az utolsó levél eltéphetetlen, örökre megmarad
De te széjjeltéphetnél engem, ha hajt még rá az akarat.
Látod, csak keresem a szavakat, hogy a legyőzhetetlen indulat
Legyőzötté váljon benned,
Hisz láthatod, még rajtam a jeled.
Akármit mondhatsz, én már nem futok el,
Bennem égsz, és látom, a te szemedben is ott van a jel.
Hát rántsd le végre a leplet, és érints meg újra!
Szárnyak nélkül élek, de lehetek még újra tiszta.
Ott van a fakó ködben egy halvány fény
Te elérhetnéd, érzem, vagy már elérted rég.
Én befejezem ezt a harcot, nekem ez túl kemény
Azt hiszem, túl sok a szóból. Remélem, ennyi elég.
(2x) Akármit mondhatsz, én már nem futok el,
Bennem égsz, és látom, a te szemedben is ott van a jel.
Hát rántsd le végre a leplet, és érints meg újra!
Szárnyak nélkül élek, de lehetek még újra tiszta.