Az Öreg Erdő Angyala
Szecsődi Károly
Sír az ég és szomorúan fúj a szél.
Tudom, most valami véget ért.
Az égen ragyog majd egy csillag,
Fáradt fénye te leszel,
Oda mész, tudom jól, csak most fáj.
Mert sötét van, fázom,
Az öreg erdő közepén élő fák
Hozzám suttognak, de még mindig félek.
Öreg bokor hullatja leveleit,
Én csak mellette állva, kétségbe esve,
Félve nézve hogy veszti el szépségét egy ősi erő.
Há á á há á á
Há á á há á á
Most álmodom, hogy kezed újra megfogom,
Ébren nincs más, csak a fényképekről nézel vissza rám.
Mert sötét van, fázom,
Az öreg erdő közepén élő fák
Hozzám suttognak, de még mindig félek.
Öreg bokor hullatja leveleit,
Én csak mellette állva, kétségbe esve,
Félve nézve hogy veszti el szépségét egy ősi erő.
Tudom, most valami véget ért.
Az égen ragyog majd egy csillag,
Fáradt fénye te leszel,
Oda mész, tudom jól, csak most fáj.
Mert sötét van, fázom,
Az öreg erdő közepén élő fák
Hozzám suttognak, de még mindig félek.
Öreg bokor hullatja leveleit,
Én csak mellette állva, kétségbe esve,
Félve nézve hogy veszti el szépségét egy ősi erő.
Há á á há á á
Há á á há á á
Most álmodom, hogy kezed újra megfogom,
Ébren nincs más, csak a fényképekről nézel vissza rám.
Mert sötét van, fázom,
Az öreg erdő közepén élő fák
Hozzám suttognak, de még mindig félek.
Öreg bokor hullatja leveleit,
Én csak mellette állva, kétségbe esve,
Félve nézve hogy veszti el szépségét egy ősi erő.
kapcsolódó videók
