Emlékszem még egy borús ködös nap volt,
Sok sárga falevél a széllel táncolt.
Én csak álltam,
S megváltozott minden,
Egy szomorú történet főhőse lettem.
Hogy mit éreztem azt leírni nem lehet.
Ha eszembe jut még a hangom is megremeg.
Elakarom feledni most már örökre,
mert nem tehet egyetlen pillanat tönkre.
Hiába fordult meg velem ez a világ,
csak felnézek az égre és elmondok egy imát.
Bízom az úrban hogy figyel ő engem,
S tudom hogy ezzel csak edzi a lelkem.
Nincs olyan dolog amitől parázok,
Benne van az is hogy nagyon ráfázok.
De aki mer az nyer,így tartja a mondás.
S hiába is menekülsz az nem lehet megoldás.
Nem lehetsz mindig vidám és önfeledt,
a sors néha előcsalogatja a könnyedet.
Úgy érzed vége, és nincs tovább,
nem látod már csak a dolgok rossz oldalát.
Ilyen a mi fajtánk a mohó ember.
Minket az élet mint rabszolgákat úgy ver.
Néha én is sírok szerintem nem szégyen,
ebből is csak látszik hogy nekem is van szívem.
Hogyha eszembe jut az a szomorú pillanat,
minden összetört bennem egy perc alatt.
Nem fájdalom ez sokkal rosszabb megbénít benned minden jót és rosszat.
A seb az begyógyul de a heg mindig ottmarad.
Ez a 10 év is jó gyorsan elszaladt,
Úgy érzem felnőttem nem vagyok már kisgyerek,
aki folyton csak álmokat kergetett.
.....
Emlékszem még egy hideg téli éjjel,
a sok apró hópihe harcolt a széllel,
pár év eltelt de valami itt maradt bennem,
egy pillanat örökre megragadt.
Ez van hát ez van ezt kell szeretni,
amit főztem azt én meg is fogom enni.
Nem vagyok minden tettemre büszke,
de nem kértem senkit hogy tőlem ezt tűrje.
Ha akarom ha nem így mennek a dolgok
és ne várd azt tőlem hogy mindent megoldok.
Nem olyan hogy elszakad és teszünk rá egy foltot,
magadnak kell elintézni a dolgot.
Ha mindig mások segítségét várod,
előbb-utóbb elveszik tőled is az álmot.
Ha egyedül is ki tudod védeni a sáncot,
az alagút végén a fényt is meglátod.
Nem lehetsz mindig vidám és önfeledt,
a sors néha előcsalogatja a könnyedet.
Ne hidd hogy vége és nincs tovább,
lásd már meg végre a dolgok jó oldalát.
Mindig jön egy új nap reménnyel teli,
aki ezt így fogja fel igazán élvezi.
Néha én is sírok és tudom hogy nem szégyen
ebből is csak látszik hogy nekem is van szívem.
Néha eszembe jut az a szomorú pillanat,
minden összetört bennem egy perc alatt.
Nem fájdalom ez sokkal rosszabb,
megbénít benned minden jót és rosszat.
A seb az begyógyul de a heg mindig ott marad.
Ez a 10 év is jó gyorsan elszaladt.
Úgy érzem felnőttem nem vagyok már kisgyerek,
Aki folyton csak álmokat kergetett.
....