egytónusú szemek, előttem veszekszenek
minden nézés, egy halálos pillantás
a pislogásoktól a szemhéjak repedeznek
örömböl vagy bánattól, ez így van már
az egyszerű szemek is mindent elárulnak
a bizonyos szemtől elég volt egy nézés
hogy beájuljak, egész életemre míg
müködik a memóriám, az életem ettől víg
volt hogy rossz szemmel néztem azt
amire később rákaptam, kérlek na
csak legyen mindig teljes a látásom akkor is
ha isten egy rossz mappába esetleg átmásol
én szállnék jól, de metafórából sincs szárnyam
és a legrosszabbat is kinézem a legszebb szándékból
mondhatsz rám bármit de nem ötlettelen
én olyan vagyok amilyenné nevelt a környezetem
ref
egy szem mindent elárul
van amelyiktől csak úgy beájulsz
valamelyik már megölne téged
ne törödj vele csak add át a lényed
a szemekben nem a szín számit
csak ha a képzeletedbe mindig cikázik
a szemekkel nem lehet játszani színházit
mond te mit látsz? elég csak egyszerüen imádni?
az a baj hogy nem csak a vakok nem látnak
szemrebbenés nélkül a legszebbtől megválnak
minden ellenségeskedésed most tedd félre
a szivedbe már szem nélkül is simán belátnak
elvettem egész életemre a legszebb szemet
ez már lopás édes, több mint szeretet
látom a szemeden ez szerelem, veszedelem
a legcsunyább nézéseket is érted leszerelem