Szállodák, pálmafák
Tengerparti fények, árnyak
Rengeteg ismerős
Táncol lent a parti bárban
Lampion megremeg
Szellő fújja, én nem félek
Fénysugár átszalad
Szobánkon és a sötétség
Régi kép, éles még
Villamosról buszra szállok
Járdaszél, felsikít
Elvesztettük a megállót
Elfutok minden ok nélkül
És egy autó fékez
Felmegyek, csöngetek
Ajtót nyitnak és belépek
Nem várt senki, mégis jöttem
Kopogtam, zörögtem
Csendedbe betörtem
Ékszerek, hangulat
Pezsgőbontás, miért, kit várunk?
Gondtalan társaság,
Modern gépek, régi bábuk
Két pohár nyúl felém,
Tálcán hozzák, nem, nem kérek
Nincsen itt, hol lehet,
Bárhol nézem nem találom
Rémregény ez az éj
Mi lenne a legokosabb
Azt hiszem, elmegyek
Nincs értelme itt maradnom
Angolos távozás
Maximum egy taxit hívok
Hogyha nincs, az se baj
Gyalog is hazatalálok
Azt mondta, hogy mindjárt itt lesz
Leugrik piáért, gyufáért, dohányért
Gondolat elragad
Reménytelen utolérned
Ellenőr hátul áll,
Karján szalag, le kell szállnom
Hangulat elragad
Inkább ottmaradtam volna
Itt ülök egymagam,
Értelmetlen elviselni
Végtelen szenvedés,
Egyre csak a végét várom
Körmömet hangosan,
Jó mélyen a fajba vájom
Svábbogár, rám nevet,
Mezitláb is eltalálom,
Végzetes mozdulat,
Szétkenve a harisnyámon
Ilyen estét nem kívánok
Senkinek sohasem, magamnak pláne nem!