Kíváncsi volnék, még figyelsz-e rám,
jó lenne hinni, mindent látsz.
Csak értünk féltél annyi éven át,
felnőttként jobban éltem már.
Refr:
Órán csak körbejár, a múló percért sírni kár,
a holnapért ha menni kell mindig érző szívvel,
de választ már nem talál, visszhang nélkül száll a hangom él,
a búcsú mindig fáj, úgy fáj.
Soha már neked én nem mondom azt a legszebb szót,
s a választ nem hallom, minden köddé vált,
tudom gyermekként él, mennyi jót tettél,
egy más világban én egyszer majd elmondom még.
Kísért egy árnyék, ha úton talált,
nem veszhet már a jó irány.
Bennem az emlék egy dallamba zár,
és minden hang él a zongorán.
Refr. ( 2x )