Zombik vagyunk
Napoleon Boulevard
Kislány mutasd magad!
Szép a ruhád és szép a fogad,
Szépek a kilátszó dolgaid.
Ezt kell őrizned holnapig!
Ne félj egy gondtalan élet vár,
Valahol egy szív is dobog már,
Ó, aki csak is téged akar
És lassan minden összeáll.
A szavak, mint egyszerű illatok
Az agyadba másznak és majd megtudod,
Hogy mindenfélével összetapadva
Szájon át törnek ki a szabadba.
Te töprenghetnél, dehát nem nagyon
Csak rohan az idő ki az ablakon
Hogyha mindent érteni akarsz
Hát semmit sem fogsz élvezni majd!
Zombik vagyunk bármit hiszel,
Ahogy a fák a szélben
Úgy hajladozunk mielőtt,
Utolsót legyint a szél.
Zombik vagyunk bármit hiszel,
Ahogy a fákat a szél,
Minket is úgy csavar ki az idő.
Utolsót legyint a szél.
Csak lógunk, lógunk a drótokon,
És a kémia dolgozik de nagyon,
Eldönti csendben, hogy mi van velem,
Csak remeg a lábam, vagy már élvezem?
Minden impulzusra rándulunk,
Éppen mintha élnénk úgy vagyunk!
Összerakva épp' ez itt a baj,
Mert a szabadság íze megzavar!
Zombik vagyunk bármit hiszel,
ahogy a fák a szélben
úgy hajladozunk mielőtt,
utolsót legyint a szél...
Zombik vagyunk bármit hiszel,
Ahogy a fákat a szél,
Minket is úgy csavar ki az idő.
Utolsót legyint a szél.
Valahogy mindig az a rossz irány,
Amelyikből érkezel,
És amit majd az idő elsodor,
Hogy észre sem veszed!
Valahogy mindig az a tévedés,
Amiben olyan nagyon hiszel!
És amit majd az idő elsodor
Ha egyszer már nem leszel.
Szép a ruhád és szép a fogad,
Szépek a kilátszó dolgaid.
Ezt kell őrizned holnapig!
Ne félj egy gondtalan élet vár,
Valahol egy szív is dobog már,
Ó, aki csak is téged akar
És lassan minden összeáll.
A szavak, mint egyszerű illatok
Az agyadba másznak és majd megtudod,
Hogy mindenfélével összetapadva
Szájon át törnek ki a szabadba.
Te töprenghetnél, dehát nem nagyon
Csak rohan az idő ki az ablakon
Hogyha mindent érteni akarsz
Hát semmit sem fogsz élvezni majd!
Zombik vagyunk bármit hiszel,
Ahogy a fák a szélben
Úgy hajladozunk mielőtt,
Utolsót legyint a szél.
Zombik vagyunk bármit hiszel,
Ahogy a fákat a szél,
Minket is úgy csavar ki az idő.
Utolsót legyint a szél.
Csak lógunk, lógunk a drótokon,
És a kémia dolgozik de nagyon,
Eldönti csendben, hogy mi van velem,
Csak remeg a lábam, vagy már élvezem?
Minden impulzusra rándulunk,
Éppen mintha élnénk úgy vagyunk!
Összerakva épp' ez itt a baj,
Mert a szabadság íze megzavar!
Zombik vagyunk bármit hiszel,
ahogy a fák a szélben
úgy hajladozunk mielőtt,
utolsót legyint a szél...
Zombik vagyunk bármit hiszel,
Ahogy a fákat a szél,
Minket is úgy csavar ki az idő.
Utolsót legyint a szél.
Valahogy mindig az a rossz irány,
Amelyikből érkezel,
És amit majd az idő elsodor,
Hogy észre sem veszed!
Valahogy mindig az a tévedés,
Amiben olyan nagyon hiszel!
És amit majd az idő elsodor
Ha egyszer már nem leszel.
előadó:
Napoleon Boulevard
album címe: Világfalu
megjelenés: 2010
hossz: 4:00
kiadó: Retro Media
zeneszerző: Erdész Róbert
szövegíró: Erdész Róbert
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 5109
album címe: Világfalu
megjelenés: 2010
hossz: 4:00
kiadó: Retro Media
zeneszerző: Erdész Róbert
szövegíró: Erdész Róbert
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 5109
kapcsolódó videók
