Mikor bevonulsz, kezedben a cucc,
Mit sem tudsz még a katona életről.
Nem megy az idő, hiányzik a nő.
És csak az jut az eszedbe mindenről,hogy:

Mókusszőrrel pucolom a bakancsom,
ettől lesz majd csuda fényes.
Nem műszőrmét visel az én galambom,
mert a flancra csuda kényes.
Mert az ember nem mindennap subickol,
éjjel mindig boldogságban lubickol.
Így hát aztán vigyázok a kefére,
szőrére meg a nyelére.

Ha leszerelek, nyugodtabb leszek,
nem hallom majd folyton azt hogy:
Harcra katona!
Jó csaj a babám, szeret igazán,
nem vezényel, de neki is kell ennyi,hogy:

Mókusszőrrel pucolom a bakancsom,
ettől lesz majd csuda fényes.
Nem műszőrmét visel az én galambom,
mert a flancra csuda kényes.
Mert az ember nem mindennap subickol,
éjjel mindig boldogságban lubickol.
Így hát aztán vigyázok a kefére,
szőrére meg a nyelére.

Kirándulni szép, ha beborul az ég,
bebújunk majd kettesben a sátorba.
Szép a szerelem, tesszük amit kell,
de én közben gondolok az ángyomra,hogy:

Mókusszőrrel pucolom a bakancsom,
ettől lesz majd csuda fényes.
Nem műszőrmét visel az én galambom,
mert a flancra csuda kényes.
Mert az ember nem mindennap subickol,
éjjel mindig boldogságban lubickol.
Így hát aztán vigyázok a kefére,
szőrére meg a nyelére.
Mókusszőrrel pucolom a bakancsom,
ettől lesz majd csuda fényes.
Nem műszőrmét visel az én galambom,
mert a flancra csuda kényes.
Mert az ember nem mindennap subickol,
éjjel mindig boldogságban lubickol.
Így hát aztán vigyázok a kefére,
szőrére meg a nyelére.