Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Intelmek
Veled, Uram! (rockopera)
Gellért: Áldás reád, István király, Gizella királyné, Isten áldás!
Ime itt áll fiatok, Imre...
Tudásból mindent megkapott,
De herceget neveltem, nem papot!
Jártas jogban, históriában,
triviumban, quadriviumban,
olvas és ír, görögül, deákul,
Mindent ismer a lakott világrúl.
Most e derék ifjút átaladom nektek,
Viselje a kardot, ne csak a keresztet.
István: Áldásos munkád, köszönjük püspök úr!
Különb mestere Imrének nem lehet...
De látom, hogy nem lesz uralma gondtalan,
Kemény önmaga, és büszke népe felett.
Gizella: Jó fiam őrizd meg apostolok hitét,
Tartsd tiszteletben az egyházi rendet!
Írnokok: Tartsd tiszteletben az egyházi rendet!
István: Téged vigyáz megannyi vitéz,
De határaid is keményen védjed!
Írnokok: Határaid is keményen védjed!
Gizella: Fogadd be és gyámolítsd az idegeneket,
Mert gyönge az egy nyelvű, egy szokású ország!
Írnokok: Egy szokású, egy szokású ország...
István: Vendégként szeresd a jövevényeket,
Közülük kerül ki sok hűséges szolgád!
Írnokok: Sok hűséges szolgád... á-á-á...
István: Kövesd példám, s a lelkem örül.
Lásd atyád már fáradt és beteg.
Koronám viseld részlehajlás nélkül,
De testvéri vért ne érintsen kezed!
Írnokok: Ne érintsen kezed!
Kerülje el lelkünk gyászos emlékezet,
Emelje fel szívünk isteni szeretet...
Gellért: Fenn az Isten országában nincs szenvedés,
De csak hosszú nehéz úton jutunk el az üdvösséghez.
Itt e földön úgy kell élnünk,
Múltnak bűnét jóvá tennünk,
Hogy jó kedv és bőség köszöntsön ránk.
Fényes Lélek költözz belénk,
Isten áldás áradj felénk,
Hűséggel szolgáld ím hazánk.
Most leteszem püspökök pásztorbotját,
És vállalom remeték magányos sorsát,
Ám mielőtt utamra engedtek,
Királyunk és királynénk óhaja szerint,
Tisztemnek szívesen eleget teszek.
Lépj elő Krisztina, lengyel király lánya,
Imre fiam, te is, jövőnknek záloga.
Jegyességtek megáldom, megszentelem,
A földi lét hozzátok kegyes legyen. Ámen.
Mindenki: Ámen!
Imre herceg: Hálával búcsúzom tőled mesterem,
szemeid rácsát kinyitád,
Részei szerint, még kavarog e föld,
De valahol már újul a világ!
Még életünk vészes viszállyal terhes,
És élednek új babonák.
Jó atyám látom, kevés ki érti,
Az új ezredév folyamát.
Mindenki: Az út elején még nehéz a válasz,
De sejti azt rút szívem.
Hát kérjük az Istent, vezérlőnk légyen,
A jóság, s a hű szeretet.
Ime itt áll fiatok, Imre...
Tudásból mindent megkapott,
De herceget neveltem, nem papot!
Jártas jogban, históriában,
triviumban, quadriviumban,
olvas és ír, görögül, deákul,
Mindent ismer a lakott világrúl.
Most e derék ifjút átaladom nektek,
Viselje a kardot, ne csak a keresztet.
István: Áldásos munkád, köszönjük püspök úr!
Különb mestere Imrének nem lehet...
De látom, hogy nem lesz uralma gondtalan,
Kemény önmaga, és büszke népe felett.
Gizella: Jó fiam őrizd meg apostolok hitét,
Tartsd tiszteletben az egyházi rendet!
Írnokok: Tartsd tiszteletben az egyházi rendet!
István: Téged vigyáz megannyi vitéz,
De határaid is keményen védjed!
Írnokok: Határaid is keményen védjed!
Gizella: Fogadd be és gyámolítsd az idegeneket,
Mert gyönge az egy nyelvű, egy szokású ország!
Írnokok: Egy szokású, egy szokású ország...
István: Vendégként szeresd a jövevényeket,
Közülük kerül ki sok hűséges szolgád!
Írnokok: Sok hűséges szolgád... á-á-á...
István: Kövesd példám, s a lelkem örül.
Lásd atyád már fáradt és beteg.
Koronám viseld részlehajlás nélkül,
De testvéri vért ne érintsen kezed!
Írnokok: Ne érintsen kezed!
Kerülje el lelkünk gyászos emlékezet,
Emelje fel szívünk isteni szeretet...
Gellért: Fenn az Isten országában nincs szenvedés,
De csak hosszú nehéz úton jutunk el az üdvösséghez.
Itt e földön úgy kell élnünk,
Múltnak bűnét jóvá tennünk,
Hogy jó kedv és bőség köszöntsön ránk.
Fényes Lélek költözz belénk,
Isten áldás áradj felénk,
Hűséggel szolgáld ím hazánk.
Most leteszem püspökök pásztorbotját,
És vállalom remeték magányos sorsát,
Ám mielőtt utamra engedtek,
Királyunk és királynénk óhaja szerint,
Tisztemnek szívesen eleget teszek.
Lépj elő Krisztina, lengyel király lánya,
Imre fiam, te is, jövőnknek záloga.
Jegyességtek megáldom, megszentelem,
A földi lét hozzátok kegyes legyen. Ámen.
Mindenki: Ámen!
Imre herceg: Hálával búcsúzom tőled mesterem,
szemeid rácsát kinyitád,
Részei szerint, még kavarog e föld,
De valahol már újul a világ!
Még életünk vészes viszállyal terhes,
És élednek új babonák.
Jó atyám látom, kevés ki érti,
Az új ezredév folyamát.
Mindenki: Az út elején még nehéz a válasz,
De sejti azt rút szívem.
Hát kérjük az Istent, vezérlőnk légyen,
A jóság, s a hű szeretet.
kapcsolódó videók
keressük!
