Pogányok: Miénk az erdő mélye,
Itt élünk mind szabadon!
Nem szólhat ránk a törvény,
Itt nincsen más hatalom.
Nappal a fényes Isten,
Éjjel a hold a király!
István itt nem parancsol,
Krisztustól távol e táj.
Imre herceg: Konrád menekül, messze jár,
Ádáz serege, széthullt már.
Nincs már országunkban ellenség.
Békét követel minden szó,
De lelkünk idebenn háborgó,
Isten rendelését nem értjük még.
Érzem közeleg egy végső próba,
Tiszta tűzben ég,
Érik valahol a küldetésem,
Mit elrejt még az ég!
A völgyben idelenn, hol nem jár fény,
Itt hol csatazaj, el nem ér,
Kérdem mit reméljek sorsomtól?
Három tanúság vár rám még,
Három kegyelem, a föld és ég,
S a szellem üzenete távolból.
Érzem közeleg egy végső próba,
Tiszta tűzben ég,
Érik valahol a küldetésem,
Mit elrejt még az ég!
Nem az a hős, aki a lángot szítja,
De az a vitéz, aki azt kézben tartja.
Az a király, akinek minden népe,
Szabadon él, s ha kell a tűzbe megy érte.