Király Linda koncertje a Várkert Bazárban
tovább
Győzelmi tor
Veled, Uram! (rockopera)
Mindenki: Győzött Imre!
Jövőnknek reménysége!
Éljen Imre!
Népünknek szeme-fénye!
Áldás reád István király, Gizella királyné, Isten-áldás!
Katonák: Konrád hadát kiűzte seregünk,
Nincs oly erő, mely szembe száll velünk!
István király,
Mi bármi ellen megvédünk!
Megtört a németek büszke serege,
Imre és Péter úr együtt győzte le,
Nincs még e világon kitől félni kell,
Mind aki jó magyar velünk énekel.
Ó, dicső királyunk viseld koronád,
Kegyelmes Istenünk mosolyog le ránk,
Békével, hűséggel éljen itt a nép,
Nap fényét lássa meg újabb nemzedék!
István: Koronám, jogarom, s az országalmát,
A választott utódnak én adom át!
Úgy hiszem azt kívánjuk mindannyian,
Hatalmam örökölje Imre fiam!
Mindenki: Áldás reád István király, Gizella királyné, Isten-áldás!
Gizella: Mi van veled Péter?
És mért nem látom Imrét?
Mindenki: Szentséges Úristen!
Ó, jaj...
István: Miért, hogy vénségemre mind többet szenvedek?
Beszélj Péter fiam, mi történt veletek?
Szépen is indult a vadászkaland,
De Imre mindinkább mögöttünk maradt!
Orseolo Péter: Utunkban hazafelé,
Kedvünk támadt hajtani gyors vadat...
Aba Sámuel: A lényegről beszélj, és ne forgasd szavad!
Orseolo Péter: Elvesztettük, aztán ránk tört az éj,
Nem hittem azt, hogy leshet ránk bármilyen veszély.
Mire társaimmal ráakadtunk, már vérbe fagyva holtan találtuk.
Mindenki: Irgalmazz Istenünk!
Gizella: Megölték talán?
Orseolo Péter: A nyomok vadkanra utalnak,
De pogány bosszút sem tartok kizártnak!
Átkozott pogányok, ezért csúnyán lakoltok!
Mindenki: Átkozott pogányok, ezért csúnyán lakoltok!
Istentelen pogányok, bosszút állunk rajtatok!
Aba Sámuel: Távozzatok jó hölgyek, s urak!
Úristenünk büntetése elért...
Kórus: Á....
István: (próza) A gyászt szívünk holtig őrzi,
De nincs, s nem lesz, aki érti.
Szép, derék fiam, Imre,
Miért, miért, hogy így végezted...
Gizella: (István prózája alatt) Ó, én édes fiacskám,
Egyetlen egy fiacskám,
Síró anyád tekintsed,
Szemem könnytől árad,
Keblem bútól fárad...
István: Uram, nagy a Te hatalmad,
Nyújts a szenvedőnek vigaszt!
A harc tart már ezer éve,
De még nincs e földön béke.
E bús, keserű ország,
Kezedben tartod sorsát,
Mondd hát mit remél,
Ki szépet, s jót ígér,
S halált arat,
Mint Imre fiam...
Halott jövőnk, néz most rám!
Aludj fiam...
Nádor úr! A temetésre tedd szabaddá Vászolyt!
Kórus: Á...
Gizella: Ó, én édes fiacskám,
Egyetlen egy fiacskám,
Síró anyád tekintsed,
Szemem könnytől árad,
Keblem bútól fárad...
Van nekem én fiam,
Siralomtól süppedek,
Bútó aszok epedek.
Jövőnknek reménysége!
Éljen Imre!
Népünknek szeme-fénye!
Áldás reád István király, Gizella királyné, Isten-áldás!
Katonák: Konrád hadát kiűzte seregünk,
Nincs oly erő, mely szembe száll velünk!
István király,
Mi bármi ellen megvédünk!
Megtört a németek büszke serege,
Imre és Péter úr együtt győzte le,
Nincs még e világon kitől félni kell,
Mind aki jó magyar velünk énekel.
Ó, dicső királyunk viseld koronád,
Kegyelmes Istenünk mosolyog le ránk,
Békével, hűséggel éljen itt a nép,
Nap fényét lássa meg újabb nemzedék!
István: Koronám, jogarom, s az országalmát,
A választott utódnak én adom át!
Úgy hiszem azt kívánjuk mindannyian,
Hatalmam örökölje Imre fiam!
Mindenki: Áldás reád István király, Gizella királyné, Isten-áldás!
Gizella: Mi van veled Péter?
És mért nem látom Imrét?
Mindenki: Szentséges Úristen!
Ó, jaj...
István: Miért, hogy vénségemre mind többet szenvedek?
Beszélj Péter fiam, mi történt veletek?
Szépen is indult a vadászkaland,
De Imre mindinkább mögöttünk maradt!
Orseolo Péter: Utunkban hazafelé,
Kedvünk támadt hajtani gyors vadat...
Aba Sámuel: A lényegről beszélj, és ne forgasd szavad!
Orseolo Péter: Elvesztettük, aztán ránk tört az éj,
Nem hittem azt, hogy leshet ránk bármilyen veszély.
Mire társaimmal ráakadtunk, már vérbe fagyva holtan találtuk.
Mindenki: Irgalmazz Istenünk!
Gizella: Megölték talán?
Orseolo Péter: A nyomok vadkanra utalnak,
De pogány bosszút sem tartok kizártnak!
Átkozott pogányok, ezért csúnyán lakoltok!
Mindenki: Átkozott pogányok, ezért csúnyán lakoltok!
Istentelen pogányok, bosszút állunk rajtatok!
Aba Sámuel: Távozzatok jó hölgyek, s urak!
Úristenünk büntetése elért...
Kórus: Á....
István: (próza) A gyászt szívünk holtig őrzi,
De nincs, s nem lesz, aki érti.
Szép, derék fiam, Imre,
Miért, miért, hogy így végezted...
Gizella: (István prózája alatt) Ó, én édes fiacskám,
Egyetlen egy fiacskám,
Síró anyád tekintsed,
Szemem könnytől árad,
Keblem bútól fárad...
István: Uram, nagy a Te hatalmad,
Nyújts a szenvedőnek vigaszt!
A harc tart már ezer éve,
De még nincs e földön béke.
E bús, keserű ország,
Kezedben tartod sorsát,
Mondd hát mit remél,
Ki szépet, s jót ígér,
S halált arat,
Mint Imre fiam...
Halott jövőnk, néz most rám!
Aludj fiam...
Nádor úr! A temetésre tedd szabaddá Vászolyt!
Kórus: Á...
Gizella: Ó, én édes fiacskám,
Egyetlen egy fiacskám,
Síró anyád tekintsed,
Szemem könnytől árad,
Keblem bútól fárad...
Van nekem én fiam,
Siralomtól süppedek,
Bútó aszok epedek.
kapcsolódó videók
keressük!
