Csillagok közt
Veled, Uram! (rockopera)
Krisztina: Alig ismertem meg őt, s már halott,
Éppen, hogy már elkezdődött és már vége,
Szerelmünkből nem újul meg Árpád vére,
Rólam nem szólnak majd krónikák.
Egy szót sem.
De a vesztes tudom nem csak én vagyok,
Minden másként történne ha köztünk volna,
Még a föld is megfordulna, s rólam szólna,
Bennem készülne egy új világ
Ó, jaj...
Álom volt régen, egy új és szép remény,
Lelke az égből vigaszt küld felém,
Álmomban még, úgy él mint rég,
Álmomban engem vár valahol.
Ó, jaj...
Álom volt régen, egy új és szép remény,
Lelke az égből vigaszt küld felém,
Álmomban még, úgy él mint rég,
Álmomban engem vár valahol.
Álmomban még, úgy él mint rég,
Őt látom fényes csillagok közt,
Engem vár...
Orseolo Péter: Ha nem vagy a hatalomban mit sem érsz,
Nem vagy szabad míg törvény szerint élsz,
De minden a tiéd, ha kegyetlenül,
Átgázolsz azon ki eléd kerül.
Ó, te édes árván marad, gyönge virágszál,
Mért siratnád Imrét tovább, légy az enyém immár,
S királyi trónus vár,
Mert én leszek itt a király!
Krisztina: Tolakodásod sértő, és fölösleges.
Imre után már kezem senkié nem lesz.
Szívemnek pedig más gazdája nincsen,
Mint a szent és örökkévaló Isten!
Orseolo Péter: Meggondolod még ezt!
Krisztina: Sorsommal immár Isten végez.
Éppen, hogy már elkezdődött és már vége,
Szerelmünkből nem újul meg Árpád vére,
Rólam nem szólnak majd krónikák.
Egy szót sem.
De a vesztes tudom nem csak én vagyok,
Minden másként történne ha köztünk volna,
Még a föld is megfordulna, s rólam szólna,
Bennem készülne egy új világ
Ó, jaj...
Álom volt régen, egy új és szép remény,
Lelke az égből vigaszt küld felém,
Álmomban még, úgy él mint rég,
Álmomban engem vár valahol.
Ó, jaj...
Álom volt régen, egy új és szép remény,
Lelke az égből vigaszt küld felém,
Álmomban még, úgy él mint rég,
Álmomban engem vár valahol.
Álmomban még, úgy él mint rég,
Őt látom fényes csillagok közt,
Engem vár...
Orseolo Péter: Ha nem vagy a hatalomban mit sem érsz,
Nem vagy szabad míg törvény szerint élsz,
De minden a tiéd, ha kegyetlenül,
Átgázolsz azon ki eléd kerül.
Ó, te édes árván marad, gyönge virágszál,
Mért siratnád Imrét tovább, légy az enyém immár,
S királyi trónus vár,
Mert én leszek itt a király!
Krisztina: Tolakodásod sértő, és fölösleges.
Imre után már kezem senkié nem lesz.
Szívemnek pedig más gazdája nincsen,
Mint a szent és örökkévaló Isten!
Orseolo Péter: Meggondolod még ezt!
Krisztina: Sorsommal immár Isten végez.
kapcsolódó videók
