Orseolo Péter: Ostoba nő! ki fog rá emlékezni?
Szép az erény, de haszontalan,
Ez a világ annak áll, ki gátlástalan,
De keményen megtorolja ki a hírét rontja.
Kell ez a trón, a királyi máz,
S a koronával együtt járó magasztalás,
Mit parancsra majd,
Megír a krónikás!
(nevet) Még, hogy Vászoly szabaddá?
Akkor nekem végem,
S kútba esik minden reménységem!
De király leszek úgy is,
Ármánnyal, vagy karddal,
Még ha ki is békül,
István Vászoly úrral.
Aba Sámuel: Péter fiam, elfáradtál talán?
E trónuson még István a király!
Orseolo Péter: Remélem, hogy nem fenyegetés ez itt,
Csak kipróbáltam, hogy milyen ülés esik.
Aba Sámuel: Király urunk nem örül majd, ha jelentem!
Orseolo Péter: Ne feledd, hogy ketten voltunk, csak ketten!
De ha nádor akarsz maradni mondd meg nekem,
hol állsz majd a harcban: velem, vagy ellenem?
Ha Vászoly jönne, te támogatnád?
Aba Sámuel: Csak kit István akar,
És az egész ország.
Ha a király őt választja én is.
Ha téged? Akkor veled leszek úgy is.
Orseolo Péter: Engem a császár akar, meg a pápa!
Aba Sámuel: Ha István Vászolyt akarja, hiába!
Orseolo Péter: Pogány világ,
Künn a fény, de benn a sötét tudatlanság!
Pogány világ,
Idézik, de nem értik a szent bibliát!
Barbár vidék!
Lelke még az ördögé,
Csak félelemből térdepel a szent oltár elé,
Nem vallja még, csak mímeli az új hitet,
És bűnös útra térítik az ősi szellemek!
Barbár vidék!
Lázadásra készen áll,
A pápának is érdeke, hogy én legyek király,
Nincs más esély, kell a teljes győzelem,
És nemzetünknek ellensége mind ki nincs velem!
Nincs itt más esély!
Velem vagy ellenem!
Mert ez pogány világ!
Künn a fény, de benn a sötét tudatlanság!
Pogány világ,
Mindenkinek érdeke, hogy én legyek király!
Velem, vagy ellenem?