Aba Sámuel: Te itt? Táltos!
Kis híján, megöltelek!
Zobor táltos: Vagy én téged, uram!
Bár vér nem tapad kezemhez!
Aba Sámuel: Hogyan kerültél ide?
Az életeddel játszol!
Zobor táltos: Mint mindenki mostanában,
Hallom, itt van Vászoly.
Aba Sámuel: Talán Vászoly úrnak kémkedel?
Mentsd irhád, vagy hívom a testőröket!
Ha itt érnek téged, már holnap,
Mint pogány lázadót felkoncolnak!
Zobor táltos: Hallgass meg, nádor úr!
A tiltott földön Imre herceg eltévedt,
Bár nem kedveljük az idegen keresztet,
Letétettük vele a szent tűzpróbát!
Hadúr szelleme megkímélte Vajk fiát!
Aba Sámuel: Miket hordasz itt össze?
Zobor táltos: A holtak völgyén túl kísértem szemmel Imrét,
Ma is előttem látom őt még.
Lovával felvert vackáról egy vadkant,
Kihúzta kardját, amint felbukkant,
De megugrott lova, s ledobta végül,
Ott feküdt Imre segítség nélkül.
Ekkor érkezett oda Péter,
Lándzsája kézben,
Imre magánál volt egészen.
Segíts! - kiáltott a földön fekve,
De Orseolo Péter csak kinevette,
Nézte, hogy a bősz állat eltiporja,
Agyarával halálra marcangolja...
Ha közelebb vagyok,
Esküszöm az égre,
Nem Imrének, de Péternek lett vón vége!