Orseolo Péter: Pogány merénylőd érték tetten,
Kárt akart tenni személyedben,
Emitt a fegyver, mit elvettünk tőle,
Táltosok hosszú, kegyetlen tőre…

Torda táltos: Fenség! Már eddig is megtehettem volna!

Aba Sámuel: Mi lehet mondandód, hogy semmi nem tartott vissza?

Gizella: Törvénynapon mindenki szólhat, Király urunkhoz, ősi rend szerint.
Ha bárki kezében tőrrel kopogtat, az mindenkit jogos gyanakvásra int.

Torda táltos: Azt csak a Felség fülének szántam,
Mégis ha kell, hát kimondom bátran,
Imre herceg bízott önnön gyilkosában!

István: Uram, segíts!

Aba Sámuel: Orvost, gyorsan! Mit tettél, Péter?

Orseolo Péter: E hibbant táltosnak jótétemény, ha nem hóhér öli,
Hanem csak én.

Aba Sámuel: Nem azért ölted meg, hogy ne mondhasson többet?

Orseolo Péter: Csak hitvány eszköz volt Vászoly kezében
Bizonyságot nyert, ő a bűnös éppen.

Aba Sámuel: Jogtalanul ítélkezel!
Megkerülve a törvényszéket!

Kórus: Hej, hej, hej! Péter nekünk kell!

Orseolo Péter: Bírákra itt nincs szükség, nem kell ide törvényszék
Gyilkost küldött Istvánra, bűnhődjön most önmaga!

Zsoldosok: Hej, hej, hej! Péter nekünk kell!
Hej, hej, hej! Péter nekünk kell!
Hej, hej, hej! Péter nekünk kell!
Hej, hej, hej...

Pogány kórus (ez alatt) : Koppány úr vérétől vereslik az ég,
Vászolyhoz kiáltunk, legyen úgy mint rég.
Legyen úgy mint rég...

Orseolo Péter: (Alatta pogány kórus ismétel) Ha most nem cselekszünk végünk,
Lázong az ország, gyulladnak pogány tüzek,
Gyerünk, gyorsan, ne rettenjetek,
Adjatok neki vasat, hisz merénylőt küldött a királyra!

Aba Sámuel: Ez önbíráskodás, Péter!

Vászoly: Fiaim, meneküljetek!

Ilon: Ne!

Orseolo Péter: Most már Vászoly világtalan, uralomra alkalmatlan
Elvesztette mindkét szemét, ebből mindent ért majd a nép
Ez volt a tét!
A vágyaim szerint, királyságra kerülök
Valamennyi bírót, tekintetes urat, századost,
Országnagyot, méltóságot, hívekből és rokonokból választom.

Magyarország földjét, hogy biztosíthassam uralmam,
Konrádnak hűbérként felajánlom.
Aki mer, az nyer!
És most menjünk!

Ilon: Vászoly, én látom, de azt kívánom,
Bár ne látnám…
Én édes uram, koronádat elrabolták,
Világod fényét, eljövendők reménységét...

Látom a sorsunk, gyermekeink harcát,
Látom a hadúr bosszúálló kardját,
Látom, hogy nem lesz békességben Magyarország,
Vászoly, én látok, látom azt, mit szemünk nem lát...

Átkozott legyen a gyilkos lelkű hatalomvágy!
Uralma végét, várom Isten büntetését!
Látom a sorsunk, népeinknek sorsát,
Látom a testvér-testvér ellen harcát,
Látom hogy nem lesz békességben Magyarország!

Nem lesz immár sohasem vigalom,
Csak lesz mindig szomorúság!
Nem lesz immár ölelő szeretet,
Csak lesz mindig nyomorúság!

Ne feledd el, ki a vétkes,
Egek Ura, ne feledd el,
Kire sújtson fekete halál!
Ne feledd el, ki a bűnös,
Egek Ura, ne feledd el,
Kire sújtson iszonyú halál!

Együtt: Nem lesz immár sohasem vigalom,
Csak lesz mindig szomorúság!
Nem lesz immár ölelő szeret,
Csak lesz mindig nyomorúság.
Ne feledd el, ki a vétkes,
Egek Ura, ne feledd el,
Kire sújtson fekete halál!
Ne feledd el, ki a bűnös,
Egek Ura, ne feledd el,
Kire sújtson iszonyú halál!

Átkozott légy, István király
Sírjon lelked holtod után!

Pogány lázadók: Túl szűk az erdő mélye, nem férünk el szabadon,
Vászoly lesz jó királyunk, nem kell már más hatalom,
István már nem parancsol,
Péterből senki se kér!
Vászoly lesz jó királyunk, nem kell már más hatalom,
Koppányból szelleme él

Vászoly: Késő most már minden!

Pogány lázadók: Vége a hallgatásnak,
Vajk vére égbe kiált!
Koppánynak vére vádol,
Istvánnál gyilkos a vád!
Nincs többé béketűrés,
Nincs alku, nincs kegyelem,
Vászolyért bosszút állunk,
Rómán és életeden!