Vászoly szelleme: Ó, István régi nóta,
Talján és német fogja.
S nem voltál jó magyar király!
István: Szolgáltam az Istenem,
S az országomat,
Bízom, hogy a nemzetünk,
S e nép fennmarad!
Zobor táltos szelleme: Napnak lángja,
Hadúr a csatában,
Vidd el a hírünk!
Holdnak fénye, magyari vezére,
Gyújtsd meg a szívünk!
Jézus képe, idegen a lelke,
Vádol, mert élünk.
István: Isten útján nincs magyar, s nincs idegen,
Isten színe előtt lesz ítéletem.
Imre herceg szelleme: Hát múljon a szégyen,
Senki se féljen,
Válassza jó sorsát!
Kérjük az Istent segítse népünk,
még ezer éven át!
István: Boldogságos gyermekem,
Édes fiam,
Indul hozzád jó atyád,
Hamarosan...
Gellért: Utolsó útra, ha készülsz István,
Vétkeid alól feloldozlak téged,
Ám mielőtt utadra engedlek,
Urunk és Istenünk színe előtt,
Érintse tested az utolsó kenet.
Uram, nagy a Te hatalmad,
Nyújts a szenvedőnek vigaszt,
Lám nem enyhül az átok,
Gyújts a lelkekben világot!
István: Kérlek, Boldogságos Mária,
Nézz e kis Magyarországra,
Védd és oltalmazd a népét,
Bocsásd meg minden gyöngeségét...
E szép, gyönyörű ország,
Királya fordul hozzád,
Boldogasszonyunk, légy patrónusunk,
Urunk előtt...
Szíved szerint...
Dicső legyen mindig Veled!