Egyedül
Echonald
Fáradt lelkem tépi szét a vágy.
Úgy éget. Szomorú dallamokkal mondom el, hogy fáj, úgy magamra maradtam.
Megszokott már minden, nincs ki rám nevet
Ha a szememben könnyek csillognak. Magányomban társam csak a csend.
Úgy fázom. Kell, hogy hozzád bújhassak, érezzem gyöngéd illatod
Két kezemmel a semmit markolom.
Ref:
Nekem nem kell senki más, egyedül mennem kell tovább.
Ha elmúlik hirtelen, nem marad bennem érzelem.
Akkor is mennem kell.