A hangulatod rabja voltál mindig,
S a szerelmednek rabja voltam én.
Mért áltassam önmagam,
Ha így történt, hát rendbe’ van.
A szerelmednek rabja voltam én.
Rabod voltam én.
Ha behunyt szemmel gondolkodom Rólad,
Két különböző arc tekint felém.
Mért áltassam önmagam,
Ha így látom, hát rendbe’ van,
Két különböző arc tekint felém.
Két arcod néz felém.
Az egyik arcod maga volt a jóság,
A másik mindig gúnyos volt velem.
A két arc közül melyik volt valóság,
Azt eldönteni nem tudom ma sem.
Csak azt tudom, hogy
A hangulatod rabja voltál mindig,
S a szerelmednek rabja voltam én.
Mért áltassam önmagam,
Ha így történt, hát rendbe’ van,
De nem bánom, hogy rabod voltam én.
Ha így történt, hát rendbe’ van,
Csak úgy jártam, mint annyian,
De nem bánom, hogy rabod voltam én,
Nem bánom, hogy rabod voltam én.
Nem bánom, hogy rabod voltam én!