A magamfajta lány nem töpreng túl sokat,
A magamfajta lány mért űzne álmokat…
A magamfajta lány érzelgős nem lehet,
Szeretni nem is szeret, mert ráfizet.
Még űrhajó se kell, a képzelet emel az égig,
Bár én sem akarom, de visszaálmodom a régit.
Oly hosszú az út, és annyi bánat ért,
Míg eljutottam hozzád, és amit nyújthatok neked,
Az keserű boldogság.
Nem játszhat Júliát, modern hajat visel,
S nem bűvös glóriát.
A magamfajta lány mesékben nem hihet,
Aztán ha mégis szeret, más bánja meg.
Még űrhajó se kell, a képzelet emel az égig.
Egy sanszot adj nekem, tán elfeledhetem a régit.
Oly hosszú volt az út és annyi bánat ért,
Míg eljutottam hozzád, talán még engem is elér
A híres boldogság.
Lásd be: egy magamfajta lányt is érhet boldogság.