Tárd ki ablakod
Szécsi Pál
nappal is vaksötétben él.
Nincs ismerős, ki téged vígasztalna,
s az ember egymaga mit ér?
(Refrén)
Tárd ki ablakod, végre tűzzön rád a napfény,
és érezd a lombok illatát!
Végre így fénybe érsz,
messze tűnnek majd az árnyak,
és vár rád egy szebb, egy új világ.
Elképzelem, hogy mennyit szenvedhettél,
hányszor tört rád a félelem.
Eljött a perc, most végre újra nézd meg,
hogy zöld a fű a réteken!
(Refrén)
Tárd ki ablakod, végre tűzzön rád a napfény,
és érezd a lombok illatát!
Végre így fénybe érsz,
messze tűnnek majd az árnyak,
és vár rád egy szebb, egy új világ.
Mindent feledj, a hazug, rossz barátot,
a régi, hűtlen kedvesed,
a sok csapást, a sok-sok félreértést,
a nemrég fájó éveket!
(Refrén 2x)
Tárd ki ablakod, végre tűzzön rád a napfény,
és érezd a lombok illatát!
Végre így fénybe érsz,
messze tűnnek majd az árnyak,
és vár rád egy szebb, egy új világ.
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: S Nagy István
Schöck Ottó
szövegíró: S Nagy István
Schöck Ottó
stílus: Táncdal
címkék: Pozitív, Fájdalom, Filozófikus, Könnyű, Küldetés, Lélekvesztő, Lelkis, Mélypont, érzelmes, Emlék, Emberséges, életérzés, élet
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 9308