Harminc év egy csepp az időben
Útra keltünk ócska cipőben
Egy szál ingben lestük az új napot
Az utcán vádló arccal, üszkösen állt a rom.
Tengernyi gyász hullámzott végig a városon
De már az április
A sebzett emberekhez ért
S a rossz után
Tavaszt ígért!
Apró pont csak a térképen
A város, ahol otthon vagyok
Ujjnyi rész az öreg földgömbön
Mit szép hazámnak vállalhatok.
Nem hosszú itt az országút
Mégis a napfényéhez jut!
Sok szép hely van a föld hátán
De otthon lenni itt lehet csupán.
Harminc éves emberek élnek,
Tesznek-vesznek, csókot ígérnek
Sütkéreznek vígan a friss napon…
Amit mi elkezdtünk, az bennetek él tovább,
Mert minden ifjúság után jön egy ifjúság…
De azt az áprilist,
Mely új tavaszt hozott nekünk,
Azt nem szabad
Felejtenünk!