Az első nagy szerelmem voltál,
Az eskünkhöz nem kellett oltár,
A tanunk a virágos rét volt,
S a szavunk egy életre szólt.
A rét ezer virága elhullt,
S az első nagy boldogság elmúlt,
S az első kis haragos szónál
Én elmentem sértődve már.
Csak önző, ostoba ember nem látja be a hibát,
Mint tévedt gyermek, a szívem tehozzád hazatalált.
Hogy rossz voltam belátom végre,
Ha szeretsz, nem haragszol érte.
S majd meglátod milyen szép érzés
Az első nagy kibékülés.
Vers:
Nézd a hó is olvad már
A vén Gellért hegyen.
Nézd a felhő is messze száll,
Mert itt vagy már velem.
A szélnek tavaszi íze van,
És újra kék az ég.
És átéljük újra boldogan,
Szerelmünk történetét.