Csak ne írnának soha többé tangót,
Akkor talán elfelejtelek,
S akkor talán
Megbocsájtanám,
Hogy a szívem már nem kell neked.
Csak ne írnának soha többé tangót,
Te már úgyis mással táncolod,
A helyembe már
Más szerelme vár
És mást ölel a két tüzes karod.
Az élettől kegyetlen tréfa volt,
Hogy összehozott téged velem,
Én tudom, hogy neked csak préda volt,
Az én szegény szívem.
Csak ne írnának soha többé tangót,
Akkor talán elfelejtelek,
És megérteném,
Hogy miért nem én
És miért kell más neked.