A déli pályaudvar csodás kis állomás,
Boldogság az érkezés na és az indulás.
Míg fogaimmal ropogtatom a príma kekszemet,
A vágányok szép katonásan sorban fekszenek.
Amerre csak nézek, mindenütt egy megafon.
Mindegy hová melyik sínen, hamar megtudhatom.
Bár azt mondják a berendezés még nem sztereó,
A lényeg mindig mindig tisztán hallható.
A megafon most úgy érzem, hogy én rajtam röhög,
Most megkeressük majd az állomásfőnököt!
Egy szép szobában ül a tag a mikrofon előtt,
Nagy falióra a földön mutatja az elmúló időt!
Uram! – török rá mérgesen – a megafon recseg!
És értetlenül bámulnak rá bosszús emberek.
A főnök pislog egyet-kettőt és a kérdést felteszi:
Ó mit nem lehet ezen érteni!
A déli pályaudvar csodás kis állomás,
Boldogság az érkezés na és az indulás.
Bár azt mondják a berendezés még nem sztereó,
A lényeg mindig tisztán hallható.